Szombat délután végre volt egy kis szabadidőnk, ezt kihasználva elmentünk megnézni a Stanford egyetemet. Máté már járt ott egyszer az egyik munkaútja során, de nekem teljesen új volt az élmény, kíváncsi voltam. A nyári időszakban naponta kétszer tartanak szervezett vezetést, a délutánit szemeltük ki magunknak. A campuson van egy torony, ahonnan látni lehet az egész völgyet San Francisco-tól San Jose-ig, a túra előtt ide szerettünk volna felmenni. Ahogy beléptünk a torony aljába rögtön látszott, hogy ez aznap nem fog összejönni, kígyózó sor várt a liftnél a feljutásra (nyáron rövidített nyitva tartással dolgoznak), így ha kivárjuk, valószínűleg lemaradtunk volna a túráról. Így sétálgattunk egy kicsit a maradék háromnegyed órában.
Az egyetem amolyan város a városban. A belső részen vannak az egyetemi épületeket, ezeket parkolók, parkok veszik körül, a külső gyűrűben a sportpályák és a lakóépületek határolják a területet. Az épületek stílusa meglehetősen egységes, jórészt spanyol telepes hangulatú. A mérnöki karhoz tartozik néhány modern is, nagy üvegtáblákkal, fém elemekkel.
Az egyetem amolyan város a városban. A belső részen vannak az egyetemi épületeket, ezeket parkolók, parkok veszik körül, a külső gyűrűben a sportpályák és a lakóépületek határolják a területet. Az épületek stílusa meglehetősen egységes, jórészt spanyol telepes hangulatú. A mérnöki karhoz tartozik néhány modern is, nagy üvegtáblákkal, fém elemekkel.

