Hawaii'15

A tavalyi évhez hasonlóan idén is úgy döntöttünk, hogy maradék szabadságom egy Hawaii nyaralásra használjuk fel. Mivel idén 2 hétre leáll az Ericsson iroda (kötelező szabadság), ezért ezúttal a 4 napos Hálaadási hétvégét toldottuk meg 3 extra szabadnappal, így egy egész hétre elutazhattunk.

Életképek #16

Hétfőn ünnepeltük a munka ünnepét, így háromnapos volt a hétvége. Ehhez társult a hőségriadó péntekig (36-38 fokos max. hőmérséklettel, ami itt elég ritka), így nem volt más választásunk, mint elmenni egy kicsit strandolni az óceánhoz. Capitolára esett a választásunk, ez egy kis város Santa Cruztól délkeletre, tőlünk kb. 1 órányi távolságban. A kinn töltött délután fázisai: meleg van, izzadunk, sok-sok homok, 13 fokos víz, tömeg, legyek, kicsit kevésbé meleg, egyre jobban fúj a szél, egyre nagyobbak a hullámok, fázunk. Mindezek mellett persze jól szórakoztunk, olvastunk a kölcsönsátor árnyékában.

További képek itt. 

Életképek #15

Legkedvesebb múzsám tegnap panaszkodott, hogy idézem 'Megint jól el vagytok maradva a bloggal'. Miután nem sikerült kimagyaráznom a dolgot, nem maradt más hátra, mint írni egy keveset. A nyaralás óta viszonylag csendesen telt a nyarunk. Hét közben dolgoztunk, a hétvégéken csak kisebb programokat szerveztünk, egy-egy koncert, IKEA-túra, kávézás, parkban olvasás, ilyesmik. A gépen bujkáló fotók alapján megpróbálom rekonstruálni az eseményeket:

Oregon & Washington

Múlt hétre az Ericsson kényszerszabadságot hirdetett, így ekkorra tettünk egy már régóta tervezett utat: road trip Seattle-ig és vissza. Seattle messze van (kb. 1350 km), így számos megállót terveztünk az út során, ami végül így alakult:

Sequoia & Kings Canyon National Parks

Az első lemaradásunk a listából.

Május 25-én ünnepelte az USA a Memorial Dayt, ami a veteránok előtt tiszteleg, és piros betűs az összes államban. Ez az első hosszú hétvége az évben, és általában innen számítják a nyár kezdetét is.

Máté még karácsony körül kitalálta, hogy töltsük ezt a hétvégét a Sequoia nemzeti parkban, és le is foglalta a szállást (ami néhány hónappal az ünnep előtt már szinte lehetetlen).

Baltimore

Az elmaradásunk olyan mértékűre nőtt, hogy nem láttam értelmét tartani a kronológiai sorrendet (minél régebben történt valami, annál nehezebb visszaemlékezni -> annál kevésbé valószínű, hogy veszem a fáradtságot, hogy írjak róla).

Az elmúlt 5 napot Baltimore-ban töltöttem az amerikai nukleáris medicina társaság éves kongresszusán. Baltimore a következőkről híres: bűnözés, Orioles, Johns Hopkins (lehet, hogy kimaradt 1-2 fontos pont, de akárkinek említettem, hogy ide készülök, ezek szerepeltek a reakciók között). Szóval mondták, hogy vigyázzunk magunkra, ne kóricáljunk el a kikötő környékről. Ezt nem mondtam eddig: Baltimore belvárosa a kikötő körül helyezkedik el, itt vannak a komolyabb szállodák, éttermek. A taxi sofőrök készségesen elmondják, hogy hány saroknyira érdemes elmerészkedni az egyes irányokba, távolabb csak kalandvágyóknak...

Életképek #14

Tegnap beszéltem Klárival, kb. a következő dorgáló kritika hangzott el (persze az ő hangjával képzeljétek el): Igazán írhatnál már valamit a blogra. Mióta Dénesék elkérték a címét, még nem is tettél föl semmit.

Mostanában valóban elhanyagoltam a blogot részben időhiány, részben általános lustaságom miatt. Kicsit bedarált mindkettőnket a munka, a hétvégék is legtöbbször csak alvással, olvasással és némi túrázással telnek, semmi izgalmas vagy különösebben látványos. Ez persze túlzás, de valami önigazolással mégiscsak elő kell állnom.

A születésnapomra Mátétól egy csokitúrát kaptam. San Franciscóban sétáltunk egy csoporttal (és idegenvezetővel) kb. 3 órát két hete szombaton meg-megállva különleges csokikat gyártó/forgalmazó üzleteknél. Megkóstoltunk egy csomó csokit (főleg étcsokikat és néhány trüffelt), séta közben bele-belebotlottunk a St. Patrik napja tiszteletére rendezett felvonulásról hazafelé tartó tömeg zöld tagjaiba. Örömmel jelentem, Gombóc Artúr lelkesedése töretlen :)

Boldog új évet kívánunk!

Kicsit megkésve (főleg otthoni idő szerint), de annál nagyobb szeretettel kívánunk boldog új évet minden kedves olvasónknak!

A(z első közös) fánk és nem kevés szaloncukor:

A karácsony hipp-hopp eltelt, a szabadságunkból viszont szerencsére még van néhány nap. Máté szülei velünk voltak 19-től 30-ig, úgyhogy feltöltődtek a magyar élelmiszer készleteink, (még rendes zsebkendőt is kaptunk), Szema töltött káposztát is főzött itteni alapanyagokból. Cserébe elvittük őket néhány általunk ismert, szép helyre. Volt sziklás és homokos óceánpart (Point Lobos és Marina beach), hegymászás a Mission Peakre kilátással a völgyre, Stanford-túra és nagy San Francisco-i séta a Golden Gate hídtól egészen vissza a Union Square-tól délre fekvő vasútállomásig.

A szilveszter éjszakát San Francisco-ban töltöttük. A környék elég bizarr volt (nem ért bennünket végül semmi inzultus :) ),  a hely, ahova mentünk egész jó. Azt, hogy megérte-e a rengeteg utazás a bulit, még nem döntöttem el :D. Viszont a hazaút egy érdekes élménnyel zárult, a közel-keleti Über (taxi) sofőrünk, Aladdin, egyből kérdezte Máté nevét látva, hogy magyarok vagyunk-e. Mikor rákérdeztünk, hogy honnan tudta, kiderült, hogy magyar a felesége. Ezek után kellemesen elbeszélgettünk vele a magyar szilveszterezési szokásokról, mint például az ízetlen, de annál erősebb házipálinkákról. :) Sőt, még azt is megtudtuk tőle, hogy szombatonként pár várossal arrébb szokott lenni "magyar" foci, ahol ő az egyetlen nem magyar származású.