Szombati kirándulás

Tegnap a már megszokott ötös csapatunk ismét kirándulni indult, ez alkalommal a Point Lobos (lobos = farkas) nemzeti parkot vettük célba. A Google szerint az út szűk 1.5 óra kocsival, azonban mint múlt hétvégén most is több helyen volt torlódás, dugó, így legalább 2 órán keresztül utaztunk. Cserébe érkezéskor a San Jose-ban két napja tartó 35 fokos hőség helyett, kellemes 25 fok körüli idő várt bennünket (a tanácsadó hölgy szerint a 30 fok feletti hőmérséklet nem annyira jellemző itt, a nyár során párszor néhány napig fordul elő, aztán visszatér a normális kerékvágásba). Mindenesetre az óceánpart megteszi a hatását, egy gyors piknik után el is indultunk túrázni. Ez egy elég jól kiépített park, így maga a túra nem nehéz, viszont a növény és állatvilág nagyon érdekes, sok a látnivaló. Az ösvények egy része az öbölparton visz, így egyrészt lehet látni az öböl vizében élő állatokat, másrészt önmagában az óceán is nagyon szép látvány. A kirándulás során láttunk őzcsapatokat (ezek sem féltek az emberektől, 20-30 m-re az ösvénytől legelésztek, míg kb. egy tucat ember fotózta őket), a vízben játszó fókákat, sziklán napozó nagyobb darab fókákat, sirályfiókákat, egyéb madarakat. Kb. 3 órát sétáltunk a parkban, majd kicsit visszafelé megálltunk még egy strandon, Jenő mindenképp szeretett volna belemenni a vízbe. Mi csak a lábunkat mártottuk meg egy kicsit, a hideg víz után az apró kavicsos part felért egy akupunktúrás kezeléssel. Néhány kép a kirándulásról:

 

Háztűznéző

Tegnap a  kitelepülésünket segítő hölgy elvitt bennünket egy egy napos túrára, ahol az előzetesen felmért igényeinknek megfelelő hat apartmanház által kínált lehetőségeket nézhettük meg személyesen. Délelőtt 10 körül indultunk és kb. délután fél 4-re értünk vissza. Az első két apartmanház ahhoz a komplexumhoz tartozik, amiben jelenleg is lakunk, a 3. és 4. kb. egy mérfölddel közelebb esnek a központhoz (így kb. 2 mérföldre vannak Máté munkahelyétől), az 5. szintén ez a távolság csak kissé keletebbre, az utolsó pedig egy kissé messzebb, már nem tipikusan biciklis távolságban. Olyan helyet kerestünk elsősorban ahonnan Máté biciklivel is be tud járni munkába, hogy ha majd én is elkezdek dolgozni, elég legyen egy autót fenntartanunk (itt a környéken elég minimális a tömegközlekedés, jár két villamos és néhány busz a forgalmasabb utakon, de ez össze sem hasonlítható azzal, ami Budapesten elérhető, inkább a vásárhelyi tömegközlekedéshez hasonlítanám). 

A környéken meglehetősen népszerűek az apartmanházak, ezek gyakran több épületből állnak, jellemzően 3-4 emelet magasak és egy-egy komplexum gyakran 400-800 apartmant is kezel. Az épületek között általában parkosított terültetek találhatóak, szokott lenni medence, kondi terem és közösségi épületrész is. Ezen felül állandó karbantartási szolgáltatás van a már eredetileg is az apartmanban található dolgokra (konyhai, fürdőszobai műszaki cikkek, fűtés/hűtés,...). A nagyon magas kihasználtság és az egyéb szolgáltatások miatt a bérleti árak is igencsak magasak, az ingatlanokra nem igaz (mint pl. az élelmiszereknél), hogy a fizetések vásárlóereje magasabb, mint otthon.

Első lépések

Ha az ember egy másik országba költözik, bizonyos dolgokra szüksége lesz az induláshoz. A kitelepítési csomagunkban benne van két nap konzultáció egy iroda munkatárásával, aki segít lakást keresni, illetve eligazodni az elintézendő dolgokban. Tegnap járt nálunk a hölgy és kb. két órán keresztül mesélt először Kalifornia földrajzáról, éghajlatáról (hozott fröccsöntött 3D térképeket is), kirándulási lehetőségekről. Hozott egy paksamétát brosúrákkal, kitöltendő lapokkal. 

Az USA-ban az első hivatalos dokumentum, ami szükséges a social security number, ami ha jól értem, olyasmi, mint nálunk a személyi szám. Ezt az országba lépés után 10-14 nappal érdemes igényelni és elvileg kb. egy hét alatt el is készül. Ezt kérik a munkahelyeken/bankban/minden olyan helyen, ahol komolyabb személyazonosítás zajlik. Jövő hét elején lesz esedékes, hogy bemenjünk a megfelelő hivatalba és elindítsuk a kérelmet.

A másik fontos dolog a jogosítványok megújítása. Egy írásbeli tesztet és egy 20 perces városi vezetést kell teljesítenünk a kaliforniai jogosítvány megszerzéséhez. Ehhez kaptunk felkészítő füzetet, próba tesztet. A hölgy elmondása alapján itt inkább az a cél, hogy minél több embert átengedjenek (gondolom a benzin és autó eladásra optimalizálnak a vizsgadíjak gyűjtése helyett :) ). Három hónapunk van a vizsga letételére, így ez egyelőre nem túl sürgős (én a bérelt autót nem is vezethetem a korlátozott biztosítás miatt, így jobb is, hogy lesz majd később idő gyakorolni).

Ezek mellett kelleni fog majd itteni bankszámla, telefon, ezeket is igyekszünk intézni a héten. 

Ezek mellett apróságok is felmerülnek nap mint nap, ma pl. viszonylag sokáig nézegettem a mosógép-szárítógép masinánkat, nem igazán hasonlít az otthoniakra (olyan magas, mint én, elsőre ki sem tudtam nyitni...).

Hosszú hétvége

Az elmúlt néhány nap elég mozgalmasan telt, igyekszem leírni, amire emlékszem.

Pénteken délután Mátéval elmentünk a drog tesztjére. Ezt egy szomszédos városka rendelőjében végezték el - illetve csak elkérik a mintát, amit majd egy illinoisi labor elemez és küldi vissza az eredményeket. Mire Máté sorra került, egyedül maradtam a váróban. Gondolataimba merülve bambultam magam elé, mikor belépett egy ápolónak tűnő férfi és megszólított:

"Smile, smile, it's Friday, it's not so bad!"

Persze meglepődtem, de ezek után nem tudtam mást tenni, mint mosolyogni :)

Este Máté kollégájával, Jenővel elmentünk vacsorázni a Smoking Pig BBQ étterembe . A hely a filmekből ismert tipikus módon nézett ki, viszonylag sok vendég tűnt helyinek. Különféle húsokat rendeltünk, ezekhez egy választott salátát, és egy kicsit édeskés, kukoricalisztből készült muffint (kenyér helyett) szolgáltak fel. A vacsoránk felénél kezdődött el az aznap fellépő blues együttes koncertje (ez utóbbi nekem személy szerint annyira nem tetszett :) ). Összességében elég autentikusnak tűnt az élmény és finom volt a vacsora is (én persze nem tudtam megenni az egészet, másnap még megebédeltem a maradékból). Utána elmentünk sétálni a Downtownba, ez tulajdonképpen SJ központja (ez volt az első olyan része a városnak, ami egészen európainak nézett ki az épületek és utak mérete/elhelyezkedése alapján). Az egyetemi campus a főtértől kb. 5 perc sétára fekszik, ahogy bementünk az első bokorban megláttunk egy kolibrit. Errefelé elég gyakoriak ezek a madarak, nekem ilyesmit látni még nagyon egzotikus élmény.

Első napok

Június 19-én szerdán kora reggel indultunk útnak, hogy elérjük a Budapest-London útra 8:25-kor induló British Airways gépet.  Különösebb probléma nélkül ment minden, a korai időpontnak köszönhetően nem is volt túl nagy tömeg, gyorsan átjutottunk az ellenőrzéseken. Később kiderült, hogy a körömcsipegetőm a táskámban maradt, úgy látszik az nem veszélyes tárgy :) A külső területen láttunk néhány állig felfegyverzett kommandóst és egy Gyilkos névre hallgató kutyát, de ennél több izgalom nem ért bennünket.

A pontos landolás után 4 óránk volt az átszállásra. Kb. egy óra alatt kijutottunk a gépből és átértünk a megfelelő terminálra (ez további 3 részre oszlott, de hogy melyikből indul a gépünk, csak a kapu kiírásakor tudtuk meg). A várakozás alatt szerencsére le tudtunk ülni egy konnektorral ellátott oszlophoz (kis küzdelem árán), így filmnézéssel viszonylag gyorsan eltelt ez az idő is. A London-San Francisco gépen turista+ osztályon utaztunk (ami furcsa, mert Máténak eddig csak turista jegyet foglaltak korábban). Ez azt jelentette, hogy 32 fő ült egy kisebb részben 4×(2+4+2) elosztásban, nekünk a leghátsó sor egyik kettes székpárja jutott. A hely érezhetően nagyobb volt, mint a szokásos, mindkettőnk lába elfért :) Az utat némi alvással, filmezéssel kibekkeltük, elég gyűrötten szálltunk le. Ez a gép is pontosan érkezett.

A reptéren felvettük az első hónapra bérelt autót (Toyota Corolla), majd kb. egy óra alatt értünk a szállásunkra. A reptérről egy 2×4-5 sávos autópálya visz az öböl délebbi településeihez, este 7 körül még  egészen komoly volt a forgalom. A szálláshelyen már lejárt a munkaidő, mire odaértünk, így a kulcsainkat egy lakattal lezárt postaládából vehettük fel. A lakás olyan, amilyennek ígérték: óriási és nagyon szépen berendezett - van két háló- és fürdőszoba, egy amerikai ( :) ) konyhás nappali és néhány gardrób szoba (ezek összes területe kb. akkora, mint a Visegrádi utcában a hálónk volt). A lakáshoz tartozik egy kis terasz is, de innen és a többi ablakból egy nagy útra és egy susnyás telekre látunk rá. Az apartmanház kb. 240 lakásból áll, összesen három szinten. A lakások kis udvarokat fognak közre, ezeket fű borítja, vannak asztalok, grillhelyek is. A középső részen van egy medence - még nem próbáltuk.