Az elmúlt néhány nap elég mozgalmasan telt, igyekszem leírni, amire emlékszem.
Pénteken délután Mátéval elmentünk a drog tesztjére. Ezt egy szomszédos városka rendelőjében végezték el - illetve csak elkérik a mintát, amit majd egy illinoisi labor elemez és küldi vissza az eredményeket. Mire Máté sorra került, egyedül maradtam a váróban. Gondolataimba merülve bambultam magam elé, mikor belépett egy ápolónak tűnő férfi és megszólított:
"Smile, smile, it's Friday, it's not so bad!"
Persze meglepődtem, de ezek után nem tudtam mást tenni, mint mosolyogni :)
Este Máté kollégájával, Jenővel elmentünk vacsorázni a Smoking Pig BBQ étterembe . A hely a filmekből ismert tipikus módon nézett ki, viszonylag sok vendég tűnt helyinek. Különféle húsokat rendeltünk, ezekhez egy választott salátát, és egy kicsit édeskés, kukoricalisztből készült muffint (kenyér helyett) szolgáltak fel. A vacsoránk felénél kezdődött el az aznap fellépő blues együttes koncertje (ez utóbbi nekem személy szerint annyira nem tetszett :) ). Összességében elég autentikusnak tűnt az élmény és finom volt a vacsora is (én persze nem tudtam megenni az egészet, másnap még megebédeltem a maradékból). Utána elmentünk sétálni a Downtownba, ez tulajdonképpen SJ központja (ez volt az első olyan része a városnak, ami egészen európainak nézett ki az épületek és utak mérete/elhelyezkedése alapján). Az egyetemi campus a főtértől kb. 5 perc sétára fekszik, ahogy bementünk az első bokorban megláttunk egy kolibrit. Errefelé elég gyakoriak ezek a madarak, nekem ilyesmit látni még nagyon egzotikus élmény.
Szombat délután csatlakoztunk Jenőhöz, Adrihoz és Zolihoz és elautóztunk Montereybe megnézni az akváriumot (ide kaptunk nászajándékba jegyeket Dóritól és Attiliótól). Az akvárium az óceánparton helyezkedik el, két szintes épület és a szombat délutáni jó időnek köszönhetően tele volt kisgyerekes családokkal. Kicsit későn értünk oda, délután négy körül, ekkor a belépéskor már nem kellett sorban állni. Az egyik specialitásuk a medúzák, ezeket tenyésztik is a komplexumban. Legalább egy tucat fajtát nézhettünk meg, a méterestől a mm-es méretskálán. Voltak fluoreszkálóak is, ennek van némi köze a képalkotáshoz, 2009-ben láttam az egyik férfit, aki Nobel díjat kapott a kémiai anyag azonosításáért, emitt ezeket különösen érdekes volt számomra látni. A medúzák mellett volt külön csikóhal kiállítás, számtalan egyéb hal, tengeri madarak, pingvinek és vidrák is. Néhány kép az akváriumból és környékéről:
Medúzák:
Leveles csikóhal:
Hazafelé útba ejtettük Santa Cruz strandolók és szörfösök által kedvelt partját. Kicsit bele is mentem a vízbe, hideg volt... Viszont ennek ellenére többen fürödtek még, illetve láttunk néhány szörföst is.
Vasárnap ismét kirándulni mentünk ötösben. Point Reyes világítótornya volt az első célpont. Az időjárás nem tett a kedvünkre, már az úton is szemerkélt az eső, majd ezt egyre inkább sűrű köd váltotta fel. Az út vége felé kisétált elénk egy tehén, szerencsére nem mentünk gyorsan, így lett belőle probléma. Mikor kiszálltunk a parkolóban, egy felhő közepén éreztük magunkat :) A világítótoronynál szintén hatalmas volt a köd, az óceánból szinte nem is láttunk semmit. A látogatóknak mesélő hölgy a lelkünkre is kötötte, hogy egyszer jöjjünk vissza tiszta időben. Januárban és márciusban erre vonulnak a bálnák délre/északra, így lehet, hogy egy fél év múlva valóban visszamegyünk és megnézzük őket.
Innen visszaautóztunk a Point Reyes nemzeti park (óceánpart) központjába és tettünk egy kb. 7-7.5 mérföldes gyalogtúrát az erdőben. Eközben szintén szitált a köd, esett az eső. Az erdőben láttunk mókusokat és egy őzcsaládot is. Utóbbi egy nőstényből és két viszonylag fiatal gidából állt. Az ösvényen kb. 100 m-re álltunk meg tőluk, a két kicsi farkas szemet nézett velünk, míg az anyjuk nyugodtan legelészett. Láthatóan nagyon hozzá vannak szokva az emberi jelenléthez, nem tűntek túl óvatosnak.
Adri viszonylag jól összefoglalta a hétvégénket, miszerint már láttunk dugótól zsúfolt sok sávos autópályát, belvárost, pár utcás kisvárosokat, mezőt a semmi közepén és az óceánt is. Tényleg elég sokféle jellegű település és táj érhető el a közelben, bár azért a közelt itt kicsit más mércével mérik, mint otthon.
Hazafelé útba ejtettük Santa Cruz strandolók és szörfösök által kedvelt partját. Kicsit bele is mentem a vízbe, hideg volt... Viszont ennek ellenére többen fürödtek még, illetve láttunk néhány szörföst is.
Vasárnap ismét kirándulni mentünk ötösben. Point Reyes világítótornya volt az első célpont. Az időjárás nem tett a kedvünkre, már az úton is szemerkélt az eső, majd ezt egyre inkább sűrű köd váltotta fel. Az út vége felé kisétált elénk egy tehén, szerencsére nem mentünk gyorsan, így lett belőle probléma. Mikor kiszálltunk a parkolóban, egy felhő közepén éreztük magunkat :) A világítótoronynál szintén hatalmas volt a köd, az óceánból szinte nem is láttunk semmit. A látogatóknak mesélő hölgy a lelkünkre is kötötte, hogy egyszer jöjjünk vissza tiszta időben. Januárban és márciusban erre vonulnak a bálnák délre/északra, így lehet, hogy egy fél év múlva valóban visszamegyünk és megnézzük őket.
Innen visszaautóztunk a Point Reyes nemzeti park (óceánpart) központjába és tettünk egy kb. 7-7.5 mérföldes gyalogtúrát az erdőben. Eközben szintén szitált a köd, esett az eső. Az erdőben láttunk mókusokat és egy őzcsaládot is. Utóbbi egy nőstényből és két viszonylag fiatal gidából állt. Az ösvényen kb. 100 m-re álltunk meg tőluk, a két kicsi farkas szemet nézett velünk, míg az anyjuk nyugodtan legelészett. Láthatóan nagyon hozzá vannak szokva az emberi jelenléthez, nem tűntek túl óvatosnak.
Adri viszonylag jól összefoglalta a hétvégénket, miszerint már láttunk dugótól zsúfolt sok sávos autópályát, belvárost, pár utcás kisvárosokat, mezőt a semmi közepén és az óceánt is. Tényleg elég sokféle jellegű település és táj érhető el a közelben, bár azért a közelt itt kicsit más mércével mérik, mint otthon.
No comments:
Post a Comment