Nagyváros

Az elmúlt két hónapban többen megkérdezték tőlem, hogy ugye jártam már San Francisco-ban. A válaszomat, miszerint nem, általában döbbent rosszallás fogadta. Tegnap eljött az idő, hogy változtassunk a tényállásáson és meglátogassuk az öböl fővárosát. San Franciscoról elég keveset tudok egyelőre, így sajnos túl sok mindent elmesélni sem tudok róla (érdeklődőknek, mint mindig, a wikipedia bővebb információval szolgál).

A két város között kb. 70 km a távolság, több autópálya is összeköti őket. Így kb. egy bő óra utazással kell számolni kocsival is. Már előre kinéztük, hogy hol parkolunk majd, hétvégén zsúfolt a város, nem egyszerű megállni sem. SF-ba érve elvétettük a letérőt, így volt alkalmunk egy kicsit autózni a városban. Akciófilmekben szeretnek SF utcáin zajló autósüldözéseket mutatni, a dimbes-dombos utcák kereszteződésein általában puffanva suhannak a kocsik. Szerencsére mi csak a szelíd verziót éltük át, de az én alföldi gyomromnak épp elég volt ennyi hullámvasutazás :)

Első állomásunk a Golden Gate híd volt. Csatlakoztunk egy városbemutató sétához. Egy önkéntes szervezet szervezi ezeket az idegenvezetéseket szerte a városban. Egy nagyon szimpatikus nő volt a vezetőnk, őszinte átéléssel és tűzzel mesélt a híd építéséről, a felmerült nehézségekről (egy gazdasági válság közepén kellett igen nehéz természeti körülmények ellenére felhúzni a hidat), mérnöki megoldásokról, jelenlegi problémákról és még Sheldon is szóba került :D. Nyáron elég tipikus, hogy az öböl bejáratát köd borítja, sajnos ez volt tegnap is, így magából a hídból nagyon keveset láttunk, viszont sok információt megtudtunk róla, így legközelebb már lesz mit társítani a látványhoz.

A tábla előtt elhaladva, az építkezés fázisai váltakoznak évenkénti lebontásban.

Ködbe vesznek a tartó huzalok.

Magasság.

Ködbe vész a híd.

Mélység.

A vezetést követően elbuszoztunk a Goldan Gate parkba. Ez egy óriási zöld terület (a Margit-sziget területének kicsivel több, mint négyszerese) múzeumokkal, füves placcokkal, tóval, madarakkal és persze a szokásos embertömeggel. Körbesétáltuk a tavat, megnéztünk egy japán kertet és napoztunk egy kicsit (a hídon majd szétfagytunk korábban). 

Csúnya sirály :)

Japán kert - ez volt a kedvenc részem.

A parkból visszasétáltunk a kocsihoz. Ez egy kb. 1.5 órás séta volt a városban dombnak fel, majd onnan le. Láttunk néhány egyetemi épületet, lakóházakat (ahogy egyre jobb lett a kilátás az öbölre, egyre puccosabbakat), kocogó és lépcsőző helybelieket. Sokan mondják, hogy SF egészen európai, ezt a részét valahogy nem éreztem annak (legközelebb majd megnézzük a belvárost is).

Utolsó állomásként felautóztunk a Twin Peaks-re. A dombtetőről nagyon szép a kilátás a városra, öbölre (tiszta idő esetén a Golden Gate-re). Az erős szélben fotóztunk egy keveset (a fejlécben az eddig google-tól kölcsönvett képet le is cseréltem), majd ismét jól átfagyva hazaindultunk. (San Jose-ban ma is 30° van, ide sokkal kevesebb ér el az óceáni levegőből.)