Mióta elkezdődött a tanfolyam, kissé megcsappant a szabadidőm, így kevesebb a mesélni való, ritkábban érzek késztetést az írásra is. Viszont mindeközben kitört a tavasz, így azért mégiscsak akad néhány említésre méltó változás.
A két cserepes növényünk sikeres életben tartásán (a vitorlavirág már hozott egy bimbót is) felbuzdulva tegnap beszereztem két új növényt a teraszra, egy hortenziát és egy columbine-t (az érdeklődők figyelmébe ajánlom a Columbine után című szociálpszichológiai könyvet, igazán érdekes olvasmány). Az eredeti terv szerint kolibri csalogató növényt választottunk volna, de ez kevésbé egyszerű, mint azt eredetileg gondoltam, főleg, hogyha évelőt szeretne az ember, így hirtelen felindulásból átvágtam a csomónkat. Kérlek szurkoljatok az új jövevények életben maradásáért :)
A virágoknál kicsit nagyobb változás, hogy levágattam a hajam, de nem akartam ezzel kezdeni a bejegyzést. Többször hallottam már, hogy az élet nagy változásai gyakran indukálják a külső megváltoztatásának vágyát is, nálam most jött el ismét ez a pillanat. Illetve ha pontos akarok lenni, már hónapok óta fontolgattam a dolgot, végül múlt héten elszántam magam és foglaltam hétfőre időpontot. Nem akartam semmi nagyon extrém fazont, így a közelben kerestem Yelp-en egy szalont. Egy kedves ázsiai néni lett a fodrászom, akivel viszonylag egyszerűen ment a kommunikáció is, bár nem mondanám, hogy túl nagy a fodrászkodási szókincsem. Az egyetlen viszonylag lényeges kitételem a levágott copf hossza volt, min. 25 cm (el szeretném küldeni egy alapítványnak, ami majd parókát készít belőle rákos gyerekeknek). Szerencsére elég hosszú volt, hogy még maradjon is belőle, íme az eredmény:
Az elmúlt pár napban egészen jól összebarátkoztunk, könnyű volt megszokni. Sosem volt ennyire levágva a hajam, lényegében 3-4 éves korom óta növesztettem (vagy inkább hagytam nőni), csak kisebb egészségügyi vágásokon esett át az évek során. Szóval nem hogy nem bántam meg a dolgot, inkább felszabadultnak érzem magam.
Korábban írtam, hogy mesélek majd a tanfolyamról is. Kb. 25-en vagyunk a délelőtti csoportban, illetve van még kb. 10 ember, akik full time-osok (ők járhatnak mind a délelőtti, mind az esti órákra). Eddig két tanárunk van Olga1 és Olga2. Előbbi az SQA basics (Software Quality Assurance) órát tartotta nekünk eddig, utóbbi a technikaibb órákért felel, eddig HTML volt nála terítéken. Összességében elég lassú a tempó, főleg Olga1-gyel, vele nem igazán vagyunk kompatibilisek. Olga2 óráit sokkal jobban szeretem, ő jobban is beszél angolul (kevésbé hallható az orosz akcentusa) és határozottabban is ragaszkodik az órai anyaghoz, kevésbé tér el a tárgytól. Azért házi ennek ellenére van éppen elég, viszonylag sok önállóan feldolgozandó anyaghoz kaptunk hozzáférést.
A diákok kb. harmada indiai nő, harmada az orosz nyelvterület valamelyik országból származik és vagyunk mi, a maradék vegyes harmad. A külsőm miatt gyakran gondolják/ták rólam is, hogy orosz vagyok vagy legalábbis értem a nyelvet, így előfordult, hogy konyhai beszélgetésekben kikérték a véleményemet (mindezt persze oroszul), illetve a két egész mondatnyi nyelvtudásomat is volt már alkalmam bevetni:
что ты делаешь
a másikat sajnos nem találom oroszul :D
A 4. hetet tapossuk, két hét múlva félévközi vizsga lesz, így ideje elkezdnem tanulni is.
Még egy apróság jutott eszembe, ma kipróbáltam ezt a receptet, Shakshuka a neve, lényegében egy lecsó variáns, egész finom.
A virágoknál kicsit nagyobb változás, hogy levágattam a hajam, de nem akartam ezzel kezdeni a bejegyzést. Többször hallottam már, hogy az élet nagy változásai gyakran indukálják a külső megváltoztatásának vágyát is, nálam most jött el ismét ez a pillanat. Illetve ha pontos akarok lenni, már hónapok óta fontolgattam a dolgot, végül múlt héten elszántam magam és foglaltam hétfőre időpontot. Nem akartam semmi nagyon extrém fazont, így a közelben kerestem Yelp-en egy szalont. Egy kedves ázsiai néni lett a fodrászom, akivel viszonylag egyszerűen ment a kommunikáció is, bár nem mondanám, hogy túl nagy a fodrászkodási szókincsem. Az egyetlen viszonylag lényeges kitételem a levágott copf hossza volt, min. 25 cm (el szeretném küldeni egy alapítványnak, ami majd parókát készít belőle rákos gyerekeknek). Szerencsére elég hosszú volt, hogy még maradjon is belőle, íme az eredmény:
Korábban írtam, hogy mesélek majd a tanfolyamról is. Kb. 25-en vagyunk a délelőtti csoportban, illetve van még kb. 10 ember, akik full time-osok (ők járhatnak mind a délelőtti, mind az esti órákra). Eddig két tanárunk van Olga1 és Olga2. Előbbi az SQA basics (Software Quality Assurance) órát tartotta nekünk eddig, utóbbi a technikaibb órákért felel, eddig HTML volt nála terítéken. Összességében elég lassú a tempó, főleg Olga1-gyel, vele nem igazán vagyunk kompatibilisek. Olga2 óráit sokkal jobban szeretem, ő jobban is beszél angolul (kevésbé hallható az orosz akcentusa) és határozottabban is ragaszkodik az órai anyaghoz, kevésbé tér el a tárgytól. Azért házi ennek ellenére van éppen elég, viszonylag sok önállóan feldolgozandó anyaghoz kaptunk hozzáférést.
A diákok kb. harmada indiai nő, harmada az orosz nyelvterület valamelyik országból származik és vagyunk mi, a maradék vegyes harmad. A külsőm miatt gyakran gondolják/ták rólam is, hogy orosz vagyok vagy legalábbis értem a nyelvet, így előfordult, hogy konyhai beszélgetésekben kikérték a véleményemet (mindezt persze oroszul), illetve a két egész mondatnyi nyelvtudásomat is volt már alkalmam bevetni:
что ты делаешь
a másikat sajnos nem találom oroszul :D
A 4. hetet tapossuk, két hét múlva félévközi vizsga lesz, így ideje elkezdnem tanulni is.
Még egy apróság jutott eszembe, ma kipróbáltam ezt a receptet, Shakshuka a neve, lényegében egy lecsó variáns, egész finom.
No comments:
Post a Comment