Yosemite

Már régóta tervezgettük, hogy elmegyünk kirándulni a Yosemite-be, de eddig mindig közbejött valami. Tavaly ősszel először a politika, majd a tűzvész szólt közbe, majd jött a tél és rossz idő. Még a nyári meleg előtt szerettünk volna menni és mint a múlt héten kiderült, az utolsó lehetséges hétvégét sikerült elcsípnünk. Nem érkezett meg még a hőség, Máté viszont kb. fél óra múlva felszáll és meg sem áll Lengyelországig (majd marad szűk négy hétig). Mindez múlt csütörtökön derült ki (ma hétfő van)...

Mindenesetre a hétvégét kiválasztottuk, szerdán még tanakodtunk egy kicsit, hogy lemondjuk-e az előrejelzett eső miatt, de "nem vagyunk mi cukorból" felkiáltással elhessegettük a 30% eső rémisztő gondolatát. Pénteken jött a feketeleves, miszerint a 30% eső 30% hóra változott, illetve péntek estére 10-15 cm biztos havat jósoltak. Szombaton végül Kingával és Zsolttal négyesben minden mindegy alapon nekivágtunk a túrának.

Első nap megmásztuk az Upper Yosemite Falls trailt. 800 m szintemelkedés, sok-sok sziklás, kavicsos "lépcső" és az elemek: az alacsonyabb részeken a fákról az olvadó hó csöpögött, hullott, szakadt a nyakunkba, és csúszkáltunk a vizes, saras köveken, majd a sarat egyre nagyobb foltokban letaposott és kissé megolvadt hó kezdte felváltani, a csúcs közelében pedig kb. 20 cm friss hóban gázoltunk. Felfelé a tériszonyom és a vizes hajam felett érzett bánatom dominálta a hangulatom, lefelé a csonttöréstől való félelem :D (a letaposott havon meredeken lefelé szánkázás nem a kedvenc műfajom). Mindenesetre leértünk szerencsésen, a térdsajgást leszámítva senkinek sem esett baja.

Az éjszakát a park bejáratától (a trail lábától több, mint 20 perc volt kijutni autóval) kb. fél órára fekvő Mariposa városkában töltöttük. Egy motel jellegű inn-ben foglaltunk szállást. A szoba és a másnapi reggeli egészen rendben volt, viszont a szálláshoz tartozó étteremben sikerült vacsorára megrendelnem az USA tartózkodásunk eddigi legrosszabb hamburgerét. Zsoltnak (aki szintén burgert evett) a bucitól azóta is rémálmai vannak.

Másnap visszamentünk a parkba és a Mist trail-t bejárva összesen három nagyobb vízesést érintve felmásztunk egy másik magaslatra. Ekkor már az időjárás is melegebb volt, csak egy két sziklapárkány mellett hullott víz a nyakunkba, és a kissé könnyebb túra (600 m szintemelkedéssel) sokkal könnyebbnek érződött. 

A két nap alatt több vizet láttam, mint az eddigi túráink során összesen, medvével szerencsére nem találkoztunk, de volt rengeteg mókus és egy különösen mókás neon-kékes, punk madárfajta. Ma reggel megmozdulni is alig tudtam, kell majd egy-két nap mire elmúlik az izomlázam. Összességében nagyon jó kis hétvégénk volt, nem hiába annyira népszerű célpont ez a park. 

Képek itt (bővítés még várható).