A kiköltözéssel járó egyik legnehezebb feladat a szociális beilleszkedés. Máté viszonylag jó helyzetben van, a kollégáival való napi kapcsolat, ha nem is helyettesíti a család/barátok jelenlétét, de legalább biztosítja, hogy emberek között legyen, ingerek érjék (néha talán túl sok is). Nálam egy kicsit nehezebb a helyzet, a házban napközben nem igazán találkozok senkivel, nagyrészt egyedül telnek a napjaim.
Kb. egy hete kezdtem el írni ezt a posztot, lehet, hogy mire kikerül, hozzájön még egy. Valószínűleg a legtöbb olvasó már konstatálta, hogy ez a blog inkább leíró jellegű, kevésbé személyes. Aki beszélt már velem mondjuk 15 mondatnál többet (a köszönés és hogy vagy kérdés, valamint arra adott válasz nem számít), de mondjuk 5-10 óránál kevesebbet, nem hiszem, hogy meglepődött ezen :) Általában nehezen beszélek magamról, a személyes problémáimról, a magány és bezárkózás viszont pontosan ez a kategória.
Mindenesetre néhány hónap után eljött az idő, hogy kicsit kimozduljak, megpróbáljak helyiekkel is ismerkedni és ne csak Máté magyar kollégáira (illetve a nem túl gyakori közös hétvégi programokra) apelláljak. Szóba jött az önkénteskedés, valamilyen meetup csoport, illetve az újabb ismerősökkel is meg szoktuk beszélni a ki mit merre hol kérdéskört.
Így végül két programpontot választottam ki. Az első egy kézműves meetup csoport, ami környékbeli 20-as, 30-as éveiben járó nőket tömörít. Kb. havonta szerveznek egy kézműves estét, ahol az előre meghirdetett projektet együtt elkészítik, majd mindenki hazaviheti a saját munkáját. Az októberi alkalom témája Halloween díszek volt. Végül 12-en gyűltünk össze az egyik lány nappalijában és lelkesen festettük, majd dekoráltuk a fa hasábokat múmia, töklámpás, Frankenstein figurákká. Rajtam kívül mindenki natív volt, így időnként csak kapkodtam a fejem a beszélgetést hallgatva, de igazán kedves kis társaság, így biztosan megyek legközelebb is. Egy kép a művemről:
Máténak a kissé 3D-s múmia (nem háremhölgy!) tetszett igazán, így még tervben van, hogy a másik kettő is kap valami extra hozzávalót.
A másik programot Kinga javasolta. A környező településeken viszonylag sok könyvtár van, ahol szerveznek ún. ESL (English as a Second Language) órákat. A Sunnyvale-i könyvtárban minden pénteken tartanak egy beszélgető klubot, ami nyitott bárki számára és jó lehetőség gyakorolni a nyelvet, szokni a környéken előforduló különféle akcentusokat. A 60 perces óra során általában van kb. 10-15 perc páros beszélgetés, egy rövid szöveg meghallgatása, illetve a maradék időben kisebb, 4-7 fős csoportokban egy önkéntes által moderált beszélgetés. Minden alakalom egy adott témára épül, ehhez kiosztanak egy dupla oldalas papírt a téma körüljárását segítő kérdésekkel, illetve a rövid szöveggel, amit az egyik programvezető felolvas (igen szép angolsággal). Az első alkalommal egy csoportba kerültem egy japán lánnyal, vele és Kingával kicsit ki szoktuk egészíteni a 60 percet további gyakorlással :) (ekkor már nem a hajózás a téma :D)
A könyvtár egyébként más szempontból is klassz, egyrészt ingyenes a helyi lakosoknak (a lakcímet akár egy magazin előfizetéssel is lehet igazolni), másrészt könyvek mellett lehet DVD-ket, e-book olvasókat is kölcsönözni. Egy kép a könyvtár előtt békésen olvasgató és szendvicset majszoló szoborról:
.jpg)
ui.: nem telt el plusz egy hét, de a mély személyes vonal is kimaradt - valamit valamiért...
Kb. egy hete kezdtem el írni ezt a posztot, lehet, hogy mire kikerül, hozzájön még egy. Valószínűleg a legtöbb olvasó már konstatálta, hogy ez a blog inkább leíró jellegű, kevésbé személyes. Aki beszélt már velem mondjuk 15 mondatnál többet (a köszönés és hogy vagy kérdés, valamint arra adott válasz nem számít), de mondjuk 5-10 óránál kevesebbet, nem hiszem, hogy meglepődött ezen :) Általában nehezen beszélek magamról, a személyes problémáimról, a magány és bezárkózás viszont pontosan ez a kategória.
Mindenesetre néhány hónap után eljött az idő, hogy kicsit kimozduljak, megpróbáljak helyiekkel is ismerkedni és ne csak Máté magyar kollégáira (illetve a nem túl gyakori közös hétvégi programokra) apelláljak. Szóba jött az önkénteskedés, valamilyen meetup csoport, illetve az újabb ismerősökkel is meg szoktuk beszélni a ki mit merre hol kérdéskört.
Így végül két programpontot választottam ki. Az első egy kézműves meetup csoport, ami környékbeli 20-as, 30-as éveiben járó nőket tömörít. Kb. havonta szerveznek egy kézműves estét, ahol az előre meghirdetett projektet együtt elkészítik, majd mindenki hazaviheti a saját munkáját. Az októberi alkalom témája Halloween díszek volt. Végül 12-en gyűltünk össze az egyik lány nappalijában és lelkesen festettük, majd dekoráltuk a fa hasábokat múmia, töklámpás, Frankenstein figurákká. Rajtam kívül mindenki natív volt, így időnként csak kapkodtam a fejem a beszélgetést hallgatva, de igazán kedves kis társaság, így biztosan megyek legközelebb is. Egy kép a művemről:
A másik programot Kinga javasolta. A környező településeken viszonylag sok könyvtár van, ahol szerveznek ún. ESL (English as a Second Language) órákat. A Sunnyvale-i könyvtárban minden pénteken tartanak egy beszélgető klubot, ami nyitott bárki számára és jó lehetőség gyakorolni a nyelvet, szokni a környéken előforduló különféle akcentusokat. A 60 perces óra során általában van kb. 10-15 perc páros beszélgetés, egy rövid szöveg meghallgatása, illetve a maradék időben kisebb, 4-7 fős csoportokban egy önkéntes által moderált beszélgetés. Minden alakalom egy adott témára épül, ehhez kiosztanak egy dupla oldalas papírt a téma körüljárását segítő kérdésekkel, illetve a rövid szöveggel, amit az egyik programvezető felolvas (igen szép angolsággal). Az első alkalommal egy csoportba kerültem egy japán lánnyal, vele és Kingával kicsit ki szoktuk egészíteni a 60 percet további gyakorlással :) (ekkor már nem a hajózás a téma :D)
A könyvtár egyébként más szempontból is klassz, egyrészt ingyenes a helyi lakosoknak (a lakcímet akár egy magazin előfizetéssel is lehet igazolni), másrészt könyvek mellett lehet DVD-ket, e-book olvasókat is kölcsönözni. Egy kép a könyvtár előtt békésen olvasgató és szendvicset majszoló szoborról:
No comments:
Post a Comment