Életképek #11

Múlt hétvégén egy napsütéses, könnyed, viszont annál legyesebb túra után másnap az otthoni lazítás mellett szerettük volna az indiai konyhatudományunkat továbbfejleszteni.

Ehhez először azonban életünkben először be kellett merészkednünk egy indiai boltba fűszerért és indiai sajtért (paneer - friss sajt, szinte túró). Ugyan számítottunk rá, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, de ennek ellenére is meglepett, hogy mennyire idegennek és kívülállónak tudja érzi magát az ember egy egyszerű boltban. Eleve természetesen egyetlen fehér ember sem lézengett a bolt környezetében, de az indiaiakon túl sem láttunk senkit egy (eltévedt?) kínai családon kívül. Ezek után, mikor beléptünk a boltba, az elnézően mosolygóktól a csodálkozókig sokféle reakciót láttunk (hál' Istennek a sajátunkat nem). Egyből meg is kérdezte egy elnézően mosolygó férfi alkalmazott, hogy segíthet-e valamit, ami ebben az esetben egyértelműen nem az átlagos amerikai ügyfél-kiszolgálás része volt, hanem a bőrszínünkre adott reakció. Ennek ellenére sokmindent sikerült viszonylag egyszerűen megtalálnunk, kivéve a szárított görögszéna levelet, aminek a csomagolásán, mint kiderült hiába kerestük ennek az angol megfelelőjét. Viszont egy idősebb, turbános bácsi nagyon előzékenyen megmutatta nekünk a kis (~1literes) és a nagy (~5literes) kiszerelést is belőle. A kicsit választottuk, így most csak 3 évre elegendő szárított görögszéna levél van itthon. (Ha esetleg valaki vágyik ilyesmire, szívesen küldünk/viszünk haza. Jut is marad is.)
Miután sikeresen beszereztük a hozzávalókat, a főzés része már sokkal egyszerűbbnek bizonyult. Indiai zöldséges sajtot csináltunk, köretként pedig a boltból hozott kész naanokat ettük. A miénk ugyan nem lett annyira fotogén, mint az eredeti receptben, de mindkettőnknek kifejezetten ízlett, kostolóba se maradt másnapra. (A képbe belógó harmadik edényben tejberizs van, de abból már csak másnap tudtunk enni.)

Ezek után este névnapi ajándékképpen jól el lettem verve angol Scrabble-ben. Kissé modosított szabályokkal játszottunk, hogy tanuljunk is belőle, lehetett egynyelvű szótárt használni szókereséshez. Íme az eredmény:

Befejezésképpen egy kis technikai történet. Valami történhetett a fényképezőgépünk SD-kártyájával, ugyanis a New York-i túráról hazaérve a fényképezőgép már nem látta a kártyán levő képeket. Számítógépen még meg lehetett nyitni őket, viszont a fájlnevekben mindenféle kriksz-krakszok jelentek meg. Azokat a képeket lementettük, de nem formáztuk még újra a kártyát mielőtt a fenti képeket készítettük. Ma este a Windows-os gép volt előttem, és amikor fel akartam tölteni a képeket, felajánlotta, hogy megjavítja a fájlrendszert a kártyán. Gondoltam, hogy a Win7 már nagyfiú ahhoz, hogy el tudja dönteni, hogy valamit képes-e megcsinálni. Sajnos tévedtem, a "javítás"-t követően már egy képet sem lehetett megnyitni. Gyorsan átnyergeltem hát a Linuxos gépre, és letöltöttem a PhotoRec nevű képvisszaállító programot, ami minden elveszett képet megtalált, így vannak képek a mai poszthoz is. Köszönjük, PhotoRec, köszönjük Open-source!