Életképek #12

Szokás szerint le vagyok maradva, mint a borravaló. Következzen hát néhány szemelvény az elmúlt hetek (többnyire fotóval dokumentált) történéseiből.

Két hete hétvégén elhatároztuk, hogy újra megpróbáljuk a 17 mile túrát, amit legutóbb a park zárva tartása miatt végül el kellett halasztanunk. A 17 mile egy nagyjából kör alakú út, amit a nemzeti parkokhoz hasonlóan lezártak a szabad forgalom elől. A nyugati íve az óceán mellett fut Monterey dél-nyugati részén, keleti része egy erdős dombon halad át. Az út körbeölel egy luxus nyaralóövezetet, amolyan Rózsadomb toszkán hangulatban, óriási golfpályákkal és nyaralókkal. Az utat a turisták általában autóval járják be. Ezt kb. a következőképpen kell elképzelni: [500 m vezetés, kiszáll a parkolóban, megcsodálja a kilátópontról az óceánt, lő pár (40) fotót, megeteti a madarakat (ki van írva, hogy ne etesd őket), visszaszáll a kocsiba] × 10. Biciklivel kicsit érdekesebbnek ígérkezett a dolog, így maradtunk ennél az alternatívánál. Két dolgot lett volna csak jó tudni előre: nincs bicikliút, a 8. mérföld környékén van egy domb. A különösen kellemetlen szakaszon mindkét kondíció teljesült. Szerencsére különösebb probléma nem volt ezekből, Máténak egyszer esett le a lánca, rám egyszer dudáltak csak rám, mikor éppen kb. 1 km/h sebességgel igyekeztem fel az emelkedőn.

Ez a terület híres a cédrusairól. A leghíresebb, szimbolikus fa a magányos cédrus (ld. fotó fenn) kb. 250 éves. Mostanra már sodronyok támogatják és nagy erőkkel védik, hogy megérhesse a 300. születésnapját. Az úton talán a legszebb dolog az óceán kékje, a part homokos dűnéit beterítő rozsdavörös pozsgások és a  golfpályák zöldje által létrejött kontrasztos színvilág volt. Kicsit olyan érzésünk volt, mint ha egy díszlet elemei között járnánk a valóság helyett.

További képek itt.

Ugyan még mindig sokat süt a nap (és elvétve esik csak), a reggelek és esték már hűvösek, így kikerült az őszi ajtódíszünk:

Szeptemberben csatlakoztam a Stanford szimfonikus kórusához. Az őszi repertoárban Mendelssohn 2. szimfóniája és egy rövidke karácsonyi mű szerepel. Sajnos a darabot nagyjából magunknak kell megtanulnunk (a próbákon már csak összeéneklés van), amivel egyelőre nem állok túl jól, viszont a kórus maga elég jó. Lassan kezdem megtanulni a terminológiát is, bár a 'humm' felkiáltásra még mindig gyakran hum,hum,hum-ba kezdek :) Megfigyelésem, hogy a karnagyunk nem hangvillával kopog, van egy rendes varázspálcára hajazó pálcája, azzal vezényel.

Folyt. köv.