Az elmúlt 5 napot Baltimore-ban töltöttem az amerikai nukleáris medicina társaság éves kongresszusán. Baltimore a következőkről híres: bűnözés, Orioles, Johns Hopkins (lehet, hogy kimaradt 1-2 fontos pont, de akárkinek említettem, hogy ide készülök, ezek szerepeltek a reakciók között). Szóval mondták, hogy vigyázzunk magunkra, ne kóricáljunk el a kikötő környékről. Ezt nem mondtam eddig: Baltimore belvárosa a kikötő körül helyezkedik el, itt vannak a komolyabb szállodák, éttermek. A taxi sofőrök készségesen elmondják, hogy hány saroknyira érdemes elmerészkedni az egyes irányokba, távolabb csak kalandvágyóknak...
Ilyen felvezető után kellemes meglepetésként ért, hogy a kikötő környéke elég szép és biztonságos (nem volt több rosszarcú lélek, mint a Körúton). A konferencia is egész jó volt, az orvosi hátérrel nem rendelkezőknek is jutott néhány erősebb szekció, hallottam néhány jópofa előadást. Egyet tartottam én is hétfőn egészen a nap végén - az enyém nem volt különösebben jópofa. Semmi katasztrofális nem történt, de azért a közeljövőben tartózkodnék a nyilvános szerepléstől. Másnap volt egy poszterem is. Sokan nem jöttek oda, viszont fölbukkant a 2 db. referenciám első szerzője (ő írta a rekonstrukciós algoritmust, amit tesztelek), illetve egy holland prof is, aki elég híres a szakmában.
A konferenciával párhuzamosan 3 napig ipari kiállítás is zajlott, ott volt a Mediso is több régi kollégámmal, jó volt látni őket is. Apró fun fact: még mindig meglepődöm, hogy bárhová megyek, tuti belefutok egy Magyarországról/Erdélyből elszármazott magyarba - nem történt ez másképp most sem...
Néhány kép a veszélyes városról, elnézést a limitált választékért (a fényképezőgépet folyton elfelejtettem magammal vinni, utolsó délelőtt pedig az iszonyú melegben (30 fok volt 5 napig - nem vagyok én ehhez hozzászokva) nem volt sok kedvem a csomagot cipelve turistáskodni).
No comments:
Post a Comment