Életképek #9

Múlt szombatra megálmodtam az ideális augusztus délutáni programot: ebéd egy óceánparti tengeri herkentyűs étteremben, biciklizés a 17 mile úton, ami Monterey egyik leghíresebb "parkja", lényegében egy kilátópontokkal teletűzdelt látványút.

Életképek #8

Múlt héten Peti és Szilvi útbaejtették az öblöt is kaliforniai körútjuk során, így nálunk szálltak meg néhány éjszakára (a kinyitható kanapé végre beteljesítette sorsát, jupiii). A péntek esti thai vacsora után szombaton közösen indultunk el a Yosemite nemzeti parkba. Kényelmesre terveztük a hétvégét, semmi hosszú túra, inkább csak élvezni szerettük volna a természet szépségét.

Szombaton iszonyú meleg volt még a völgyben is (maga Yosemite egy óriási kiterjedésű park, a turisták nagyrészt a közepén végigfutó, jól kiépített völgyet szokták látogatni, körben kb. 2-3000 m magas hegyek vannak). Az úton rosszul lettem, és furcsa módon egész délután kitartott a dolog (undi spoiler: végighánytam a délutánt). Szóval erről a részről nem igazán tudok beszámolni. Az információs iroda mellett szenvedve láttam jó sok turistát (sok volt a német, francia is közöttük), a többiek addig sétáltak, őket kellene megkérdezni, hogy pontosan miket is láttak.

Életképek #7

Nem történt túl sok minden az elmúlt két hétben, a munka és koránkelés leszívja az összes energiámat, így esténként már csak nézek ki a fejemből/olvasok egy kicsit (épp a Trónok harca második kötetét, elég vaskos egy jószág, így ki fog tartani még egy pár hétig).

Pénteken volt július 4., így a szabadnap mellé szerveztünk programot is: Kingáéknál grilleztünk délután a magyar társasággal. A rengeteg hús, saláta és kukorica után, Kinga tálalta az alkalomhoz illő sütit is:

Kicsit meleg van mostanában, így a grillezés közben sem fáztunk, de jó volt összejönni kicsit a többiekkel.

Roaring Camp, Santa Cruz

A keddi angol beszélgetős csapat egyik tagja, Ellie, tegnapra kirándulást szervezett a Santa Cruzban lévő gőzvasút parkba. A férje részvényes a vállalatban, így minden évben kapnak jegyeket a kisvasútra. Ha jól értettem, a gőzmozdony kb. 1919-ben épült, majd a 80-as években került a parkba, ahol azóta is szállítja a turistákat az óriásfenyők között.

Néhány kép a délutánról.

Életképek #6

Ezer éve (kb. 6 hete) nem írtam már a blogra, mostanában túl sűrűn teltek a napok, nem tudtam magam rávenni, hogy nekiüljek. Május eleje óta többé-kevésbé kronologikus sorrendben a következő nagyobb dolgok történtek velünk: Sikerült munkát találnom. Egyelőre csak félállásban, de már két hete a Stanfordon dolgozom research assistant-ként. Még tavaly nyáron kerestem meg őket, de mostanáig nem volt szabad pozíciójuk. A projekt, amin dolgozom elég hasonló a Mediso-s munkám egy részéhez, így viszonylag folytatólagos érzésem van.

Máté közben visszatért Lengyelországból és egyelőre nincs is tervben újabb utazás. 

Elsején egy etióp vacsorával kezdtük első házassági évfordulónk ünneplését. Vegetáriánus tálat rendeltünk, a szürkés színű dolog a tányéron egy palacsinta-szerű, savanykás kenyér, ún. indzsera (angolul 'injera'). Ezt adják köretként lényegében az összes fogásukhoz.

Életképek #5

Az elmúlt hét történései kissé vázlatosan:

• Máté elrepült Lengyelországba, a hosszú hétvégére hazautazott, jól érezte magát, majd szerencsésen visszaért Lodz-ba.
• Én sikeresen befejeztem az iskola 9. hetét és végre kikaptuk a féléves zh-t is, sikerült :)
• A hétvégén kirándultunk egy kicsit, meleg volt, a vízesések már majdnem kiszáradtak (végül is már május eleje van :D ). Az utunkat egy ponton eltorlaszolta egy lakmározó csörgőkígyó, amit egy -nem a csapatunkhoz tartozó- turista végül agyonkövezett a szemünk láttára. Erről ez a - borzalmas - film jutott eszembe. A vadvirágok azért szépek voltak.
• Tegnap Nattyval egy gyors mexikói ebéddel megemlékeztünk a Cinco de Mayo ünnepről is.

Néhány kép a kirándulásról:

Yosemite

Már régóta tervezgettük, hogy elmegyünk kirándulni a Yosemite-be, de eddig mindig közbejött valami. Tavaly ősszel először a politika, majd a tűzvész szólt közbe, majd jött a tél és rossz idő. Még a nyári meleg előtt szerettünk volna menni és mint a múlt héten kiderült, az utolsó lehetséges hétvégét sikerült elcsípnünk. Nem érkezett meg még a hőség, Máté viszont kb. fél óra múlva felszáll és meg sem áll Lengyelországig (majd marad szűk négy hétig). Mindez múlt csütörtökön derült ki (ma hétfő van)...

Mindenesetre a hétvégét kiválasztottuk, szerdán még tanakodtunk egy kicsit, hogy lemondjuk-e az előrejelzett eső miatt, de "nem vagyunk mi cukorból" felkiáltással elhessegettük a 30% eső rémisztő gondolatát. Pénteken jött a feketeleves, miszerint a 30% eső 30% hóra változott, illetve péntek estére 10-15 cm biztos havat jósoltak. Szombaton végül Kingával és Zsolttal négyesben minden mindegy alapon nekivágtunk a túrának.

Húsvét

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak! 

Nálunk még javában tart a hétfő délelőtt, de a húsvéti ünneplésen már túl vagyunk. Itt a hétfő nem munkaszüneti nap tekintve a meglehetősen vegyes etnikai/vallási összetételt. A szabadságnak van egy floating holiday nevezetű kategóriája, ami az ilyen esetek orvoslására szolgál, de Máté végül nem maradt ma itthon.

Tegnap azért ünnepeltünk egy kicsit, sütöttem kalácsot és zserbót, volt sonka és torma is. Ma reggel pedig kaptam egy kis öntözést, talán nem hervadok el jövő ilyenkorig :)

Egy kép a vasárnapi ebédről, illetve az ajtódíszről, ami már kb. 1.5 hónapja kinn lóg, de eddig elfelejtettem feltenni:

Még egy utolsó, szerdán a szupermarketben láttam ezeket a kaktusz leveleket(?) a zöldségpultban, meglepő látvány volt:

Életképek #4

A hétvégénk meglehetősen eseménydúsra sikerült. Szombaton az iskolában félévközi zh volt a program. Most tartunk kb. a tanfolyam felénél, így írtunk egy tesztet, hogy a végén könnyebb legyen a teljes anyagot visszaadni. Nem volt különösebben nehéz, azt kérdezték, amire számítottunk :) A zh előnye, hogy aki befejezte, hazamehetett, így még időben tudtam csatlakozni Mátéhoz és kollégájához, Sunilhoz, akik a jelenleg náluk vendégeskedő kínai kollégával mentek ebédelni egy dél-indiai vegetáriánus étterembe. Az ottani konyha tipikus eleme a dosa, ami egy palacsinta és tortilla között félúton lévő vékony tésztaféleség. A belsejében általában fűszerek vannak (por vagy paszta formában), esetleg krumpli és különféle szószokkal eszik. Nem volt rossz, de nekem a curry + naan jobban tetszik. Délután Sunil átjött hozzánk, ugyanis fogadást kötött, aminek részeként ki kell varrnia egy keresztszemes készletet és tanárra volt szüksége. Igyekeztem megtanítani neki a technikát, de abban azért nem vagyok biztos, hogy sikerülni fog a vállalkozás (ez a kép, 45 napja van rá).

Életképek #3

Az elmúlt kb. két hétben borús, esős időnk volt, az időjárás bepótolja, amit télen elmulasztott. Nem igazán szeretem az esőt, esőben vezetni pedig még kevésbé. Az ittenieknek megvan az a kellemetlen szokása, hogy nem igazán érzik szükségesnek a világítás felkapcsolását, sokan még szakadó esőben sem (talán túlzottan is hozzá vannak szokva a ragyogó napsütéshez). 

Azért persze a tavasz tombol, nyílnak a virágok és a hétvégére ismét visszatért a napsütés. Ennek örömére ma némi - nem túl autentikus - kínai kajával fölszerelkezve piknikezni mentünk a "rózsa kertnek" nevezett parkba. A név nem túlzás, a park tele van rózsaágyásokkal, amiket főleg önkéntesek tartanak karban. A jó időben viszonylag sokan voltak kinn napozni, gyerekekkel játszani. Mi leheveredtünk egy cseresznyefa alá, élveztük a bódító illatot, kiolvastam a Trónok harca első kötetét (persze nem egy délután alatt). További képek itt.