A keddi angol beszélgetős csapat egyik tagja, Ellie, tegnapra kirándulást szervezett a Santa Cruzban lévő gőzvasút parkba. A férje részvényes a vállalatban, így minden évben kapnak jegyeket a kisvasútra. Ha jól értettem, a gőzmozdony kb. 1919-ben épült, majd a 80-as években került a parkba, ahol azóta is szállítja a turistákat az óriásfenyők között.
Ezer éve (kb. 6 hete) nem írtam már a blogra, mostanában túl sűrűn teltek a napok, nem tudtam magam rávenni, hogy nekiüljek. Május eleje óta többé-kevésbé kronologikus sorrendben a következő nagyobb dolgok történtek velünk: Sikerült munkát találnom. Egyelőre csak félállásban, de már két hete a Stanfordon dolgozom research assistant-ként. Még tavaly nyáron kerestem meg őket, de mostanáig nem volt szabad pozíciójuk. A projekt, amin dolgozom elég hasonló a Mediso-s munkám egy részéhez, így viszonylag folytatólagos érzésem van.
Máté közben visszatért Lengyelországból és egyelőre nincs is tervben újabb utazás.
Elsején egy etióp vacsorával kezdtük első házassági évfordulónk
ünneplését. Vegetáriánus tálat rendeltünk, a szürkés színű dolog a
tányéron egy palacsinta-szerű, savanykás kenyér, ún. indzsera (angolul
'injera'). Ezt adják köretként lényegében az összes fogásukhoz.
Máté elrepült Lengyelországba, a hosszú hétvégére hazautazott, jól érezte magát, majd szerencsésen visszaért Lodz-ba.
Én sikeresen befejeztem az iskola 9. hetét és végre kikaptuk a féléves zh-t is, sikerült :)
A hétvégén kirándultunk egy kicsit, meleg volt, a vízesések már majdnem kiszáradtak (végül is már május eleje van :D ). Az utunkat egy ponton eltorlaszolta egy lakmározó csörgőkígyó, amit egy -nem a csapatunkhoz tartozó- turista végül agyonkövezett a szemünk láttára. Erről ez a - borzalmas - film jutott eszembe. A vadvirágok azért szépek voltak.
Tegnap Nattyval egy gyors mexikói ebéddel megemlékeztünk a Cinco de Mayo ünnepről is.
Már régóta tervezgettük, hogy elmegyünk kirándulni a Yosemite-be, de eddig mindig közbejött valami. Tavaly ősszel először a politika, majd a tűzvész szólt közbe, majd jött a tél és rossz idő. Még a nyári meleg előtt szerettünk volna menni és mint a múlt héten kiderült, az utolsó lehetséges hétvégét sikerült elcsípnünk. Nem érkezett meg még a hőség, Máté viszont kb. fél óra múlva felszáll és meg sem áll Lengyelországig (majd marad szűk négy hétig). Mindez múlt csütörtökön derült ki (ma hétfő van)...
Mindenesetre a hétvégét kiválasztottuk, szerdán még tanakodtunk egy kicsit, hogy lemondjuk-e az előrejelzett eső miatt, de "nem vagyunk mi cukorból" felkiáltással elhessegettük a 30% eső rémisztő gondolatát. Pénteken jött a feketeleves, miszerint a 30% eső 30% hóra változott, illetve péntek estére 10-15 cm biztos havat jósoltak. Szombaton végül Kingával és Zsolttal négyesben minden mindegy alapon nekivágtunk a túrának.
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak!
Nálunk még javában tart a hétfő délelőtt, de a húsvéti ünneplésen már túl vagyunk. Itt a hétfő nem munkaszüneti nap tekintve a meglehetősen vegyes etnikai/vallási összetételt. A szabadságnak van egy floating holiday nevezetű kategóriája, ami az ilyen esetek orvoslására szolgál, de Máté végül nem maradt ma itthon.
Tegnap azért ünnepeltünk egy kicsit, sütöttem kalácsot és zserbót, volt sonka és torma is. Ma reggel pedig kaptam egy kis öntözést, talán nem hervadok el jövő ilyenkorig :)
Egy kép a vasárnapi ebédről, illetve az ajtódíszről, ami már kb. 1.5 hónapja kinn lóg, de eddig elfelejtettem feltenni:
Még egy utolsó, szerdán a szupermarketben láttam ezeket a kaktusz leveleket(?) a zöldségpultban, meglepő látvány volt:
A hétvégénk meglehetősen eseménydúsra sikerült. Szombaton az iskolában félévközi zh volt a program. Most tartunk kb. a tanfolyam felénél, így írtunk egy tesztet, hogy a végén könnyebb legyen a teljes anyagot visszaadni. Nem volt különösebben nehéz, azt kérdezték, amire számítottunk :) A zh előnye, hogy aki befejezte, hazamehetett, így még időben tudtam csatlakozni Mátéhoz és kollégájához, Sunilhoz, akik a jelenleg náluk vendégeskedő kínai kollégával mentek ebédelni egy dél-indiai vegetáriánus étterembe. Az ottani konyha tipikus eleme a dosa, ami egy palacsinta és tortilla között félúton lévő vékony tésztaféleség. A belsejében általában fűszerek vannak (por vagy paszta formában), esetleg krumpli és különféle szószokkal eszik. Nem volt rossz, de nekem a curry + naan jobban tetszik. Délután Sunil átjött hozzánk, ugyanis fogadást kötött, aminek részeként ki kell varrnia egy keresztszemes készletet és tanárra volt szüksége. Igyekeztem megtanítani neki a technikát, de abban azért nem vagyok biztos, hogy sikerülni fog a vállalkozás (ez a kép, 45 napja van rá).
Az elmúlt kb. két hétben borús, esős időnk volt, az időjárás bepótolja, amit télen elmulasztott. Nem igazán szeretem az esőt, esőben vezetni pedig még kevésbé. Az ittenieknek megvan az a kellemetlen szokása, hogy nem igazán érzik szükségesnek a világítás felkapcsolását, sokan még szakadó esőben sem (talán túlzottan is hozzá vannak szokva a ragyogó napsütéshez).
Azért persze a tavasz tombol, nyílnak a virágok és a hétvégére ismét visszatért a napsütés. Ennek örömére ma némi - nem túl autentikus - kínai kajával fölszerelkezve piknikezni mentünk a "rózsa kertnek" nevezett parkba. A név nem túlzás, a park tele van rózsaágyásokkal, amiket főleg önkéntesek tartanak karban. A jó időben viszonylag sokan voltak kinn napozni, gyerekekkel játszani. Mi leheveredtünk egy cseresznyefa alá, élveztük a bódító illatot, kiolvastam a Trónok harca első kötetét (persze nem egy délután alatt). További képek itt.
Mióta elkezdődött a tanfolyam, kissé megcsappant a szabadidőm, így kevesebb a mesélni való, ritkábban érzek késztetést az írásra is. Viszont mindeközben kitört a tavasz, így azért mégiscsak akad néhány említésre méltó változás.
A két cserepes növényünk sikeres életben tartásán (a vitorlavirág már hozott egy bimbót is) felbuzdulva tegnap beszereztem két új növényt a teraszra, egy hortenziát és egy columbine-t (az érdeklődők figyelmébe ajánlom a Columbine után című szociálpszichológiai könyvet, igazán érdekes olvasmány). Az eredeti terv szerint kolibri csalogató növényt választottunk volna, de ez kevésbé egyszerű, mint azt eredetileg gondoltam, főleg, hogyha évelőt szeretne az ember, így hirtelen felindulásból átvágtam a csomónkat. Kérlek szurkoljatok az új jövevények életben maradásáért :)
Mozgalmasan telt a hétvégénk. Elvileg szombaton iskolában kellett volna lennem, de az első héten szabad szombatot kaptunk, így a nőnapot izgalmasabban tölthettük.
Szombaton ebéd után elautóztunk Santa Cruz-ba, a legközelebbi óceán parti városkába. Beálltunk egy irtó hosszú sorba (csoport veszély!), hogy megvegyük az év első fagyiját, amit eredetileg a parton akartunk megenni, de akkora volt a tömeg, hogy erről végül lemondtunk (a parkolás miatt) és megálltunk az első adandó padnál. Innen indult a túra igazi része. Az óceán mellett futó úton elautóztunk a Pidgeon Point világítótoronyhoz. Az épületet veszélyessége miatt lezárták, de a környékén lévő park látogatható, egy teraszos részen lehet figyelni a fókákat, szerencsés napokon a Mexikóból visszaúszó bálnákat. Utóbbiakból nem láttunk semmit, valószínűleg még fáznak. Az idő nem volt túl napos, de így is élveztük az óceán illatát, a szép növényeket és a kolibriket.
A cím megtévesztő, nem lesznek képek, de már nem tudtam milyen címet adjak az 'ez történt az elmúlt egy-két hétben' tartalmú posztnak.
Múlt szombaton Máté szerencsésen megérkezett Stockholmból. Rekord idő alatt átjutott a határátlépésen is, így maradt egy fél délután és a vasárnap az átállásra, pihenésre, almás süti evésre.
A héten nagyjából vissza is rázódtunk a normál kerékvágásba, de úgy tűnik, nem hosszú távra. Hétfőn beiratkoztam egy szoftver tesztelési tanfolyamra. Jövő szerdán kezdődik, 13 hét, heti 3 nap oktatással. A teszteket, vizsgákat megfelelő eredménnyel teljesítő tanulóknak az iskola 1-3 hónapos gyakorlati helyet biztosít, ami utat nyithat a munkaerőpiac felé. Kíváncsi vagyok, milyen lesz, de ahogy Máté fogalmazott, már ki vagyok éhezve, hogy valaki fejszét adjon a kezembe, hogy végre elkezdhessek fát vágni :D Egy-két hét múlva már többet fogok látni ebből az egészből, ígérem, megírom majd a tapasztalatokat.
Péntek este Cirque du Soleil előadásra mentünk (a jegyeket még nászajándékként kaptuk Franci, Ildi, Máté és Tamás - tól/től). Nagyon jó volt!! Az előadást San Jose-ban néztük meg, egy ideiglenesen felépített sátorban (a cirkusznak vannak állandó fellépési helyszínei, illetve turnéznak is a világban). Ugyanakkor a színpad és díszlet nagyon jól megvolt csinálva, látványosak voltak a kosztümök, sok volt az akrobatikus/tornász elem, élő zene kísérte az előadást (kicsit Nightwish light stílusban :D). Az egyedüli negatívum a kényelmetlen - és szűk - székek voltak, de az előadás végén egyértelműen a hűűű érzés dominált. A show trailer-e:
Néhány kép a délutánról.
.jpg)
