Életképek #13

Holnap hálaadás. Véletlenül úgy alakult, hogy ma mindketten itthon vagyunk (illetve a hét hátralévő részében is), így nekiestünk a készülődésnek. Holnap a tavalyi évhez hasonlóan nálunk lesz az ebéd/vacsora (fél 3-kor kezdünk, talán az ebéd jobban illik az eseményhez). A munkamegosztás is maradt a régiben, Kinga süti a pulykát, mi főzzük a szószt.

Már kiválogattam a két csomag cranberryt, így a hangulatfokozáshoz nem hagyhatom ki:

Hogy valami egyebet is hozzak ma, itt vannak a Boston-New York nyaralásunk képei. A posztot képtelenek voltunk megírni 3 hónap alatt, így legalább a képeket szerettem volna feltenni (eredetileg Máté nem írta meg a posztot, de nekem ugyanúgy beletört a bicskám...).

Életképek #12

Szokás szerint le vagyok maradva, mint a borravaló. Következzen hát néhány szemelvény az elmúlt hetek (többnyire fotóval dokumentált) történéseiből.

Két hete hétvégén elhatároztuk, hogy újra megpróbáljuk a 17 mile túrát, amit legutóbb a park zárva tartása miatt végül el kellett halasztanunk. A 17 mile egy nagyjából kör alakú út, amit a nemzeti parkokhoz hasonlóan lezártak a szabad forgalom elől. A nyugati íve az óceán mellett fut Monterey dél-nyugati részén, keleti része egy erdős dombon halad át. Az út körbeölel egy luxus nyaralóövezetet, amolyan Rózsadomb toszkán hangulatban, óriási golfpályákkal és nyaralókkal. Az utat a turisták általában autóval járják be. Ezt kb. a következőképpen kell elképzelni: [500 m vezetés, kiszáll a parkolóban, megcsodálja a kilátópontról az óceánt, lő pár (40) fotót, megeteti a madarakat (ki van írva, hogy ne etesd őket), visszaszáll a kocsiba] × 10. Biciklivel kicsit érdekesebbnek ígérkezett a dolog, így maradtunk ennél az alternatívánál. Két dolgot lett volna csak jó tudni előre: nincs bicikliút, a 8. mérföld környékén van egy domb. A különösen kellemetlen szakaszon mindkét kondíció teljesült. Szerencsére különösebb probléma nem volt ezekből, Máténak egyszer esett le a lánca, rám egyszer dudáltak csak rám, mikor éppen kb. 1 km/h sebességgel igyekeztem fel az emelkedőn.

Életképek #11

Múlt hétvégén egy napsütéses, könnyed, viszont annál legyesebb túra után másnap az otthoni lazítás mellett szerettük volna az indiai konyhatudományunkat továbbfejleszteni.

Életképek #10

Tegnap este vacsora bulira voltunk hivatalosak. Natty és Miriam születésnapja ihlette az estét, és Natty vállalta, hogy készít nekünk sushit. Utóbb kiderült, hogy a japánok inkább amolyan csináld magad stílusban eszik a sushit, de ettől függetlenül a halak, zöldségek aprítása, disznóhús és rántotta sütése, szószok készítése elég sok időbe telhet. Kaptunk mindenféle különlegességet: tengeri sünt, ikrát, polipot, salátákat. Én nem vagyok egy nagy nyershalevő, de nagyrészt ízlettek a dolgok (a sün nem igazán). A csapat kb. fele japán, a másik fele német, mi ketten magyarok és egy litván lány elég érdekes mixet hoztunk létre. Tanultam egy keveset a japán klasszikus zene nem létezéséről és rengeteget nevettünk (pl. Johnas megtanulta a 'nem volt késem/kardom' kifejezést japánul). Néhány kép az estéről.

Életképek #9

Múlt szombatra megálmodtam az ideális augusztus délutáni programot: ebéd egy óceánparti tengeri herkentyűs étteremben, biciklizés a 17 mile úton, ami Monterey egyik leghíresebb "parkja", lényegében egy kilátópontokkal teletűzdelt látványút.

Életképek #8

Múlt héten Peti és Szilvi útbaejtették az öblöt is kaliforniai körútjuk során, így nálunk szálltak meg néhány éjszakára (a kinyitható kanapé végre beteljesítette sorsát, jupiii). A péntek esti thai vacsora után szombaton közösen indultunk el a Yosemite nemzeti parkba. Kényelmesre terveztük a hétvégét, semmi hosszú túra, inkább csak élvezni szerettük volna a természet szépségét.

Szombaton iszonyú meleg volt még a völgyben is (maga Yosemite egy óriási kiterjedésű park, a turisták nagyrészt a közepén végigfutó, jól kiépített völgyet szokták látogatni, körben kb. 2-3000 m magas hegyek vannak). Az úton rosszul lettem, és furcsa módon egész délután kitartott a dolog (undi spoiler: végighánytam a délutánt). Szóval erről a részről nem igazán tudok beszámolni. Az információs iroda mellett szenvedve láttam jó sok turistát (sok volt a német, francia is közöttük), a többiek addig sétáltak, őket kellene megkérdezni, hogy pontosan miket is láttak.

Életképek #7

Nem történt túl sok minden az elmúlt két hétben, a munka és koránkelés leszívja az összes energiámat, így esténként már csak nézek ki a fejemből/olvasok egy kicsit (épp a Trónok harca második kötetét, elég vaskos egy jószág, így ki fog tartani még egy pár hétig).

Pénteken volt július 4., így a szabadnap mellé szerveztünk programot is: Kingáéknál grilleztünk délután a magyar társasággal. A rengeteg hús, saláta és kukorica után, Kinga tálalta az alkalomhoz illő sütit is:

Kicsit meleg van mostanában, így a grillezés közben sem fáztunk, de jó volt összejönni kicsit a többiekkel.

Roaring Camp, Santa Cruz

A keddi angol beszélgetős csapat egyik tagja, Ellie, tegnapra kirándulást szervezett a Santa Cruzban lévő gőzvasút parkba. A férje részvényes a vállalatban, így minden évben kapnak jegyeket a kisvasútra. Ha jól értettem, a gőzmozdony kb. 1919-ben épült, majd a 80-as években került a parkba, ahol azóta is szállítja a turistákat az óriásfenyők között.

Néhány kép a délutánról.

Életképek #6

Ezer éve (kb. 6 hete) nem írtam már a blogra, mostanában túl sűrűn teltek a napok, nem tudtam magam rávenni, hogy nekiüljek. Május eleje óta többé-kevésbé kronologikus sorrendben a következő nagyobb dolgok történtek velünk: Sikerült munkát találnom. Egyelőre csak félállásban, de már két hete a Stanfordon dolgozom research assistant-ként. Még tavaly nyáron kerestem meg őket, de mostanáig nem volt szabad pozíciójuk. A projekt, amin dolgozom elég hasonló a Mediso-s munkám egy részéhez, így viszonylag folytatólagos érzésem van.

Máté közben visszatért Lengyelországból és egyelőre nincs is tervben újabb utazás. 

Elsején egy etióp vacsorával kezdtük első házassági évfordulónk ünneplését. Vegetáriánus tálat rendeltünk, a szürkés színű dolog a tányéron egy palacsinta-szerű, savanykás kenyér, ún. indzsera (angolul 'injera'). Ezt adják köretként lényegében az összes fogásukhoz.

Életképek #5

Az elmúlt hét történései kissé vázlatosan:

• Máté elrepült Lengyelországba, a hosszú hétvégére hazautazott, jól érezte magát, majd szerencsésen visszaért Lodz-ba.
• Én sikeresen befejeztem az iskola 9. hetét és végre kikaptuk a féléves zh-t is, sikerült :)
• A hétvégén kirándultunk egy kicsit, meleg volt, a vízesések már majdnem kiszáradtak (végül is már május eleje van :D ). Az utunkat egy ponton eltorlaszolta egy lakmározó csörgőkígyó, amit egy -nem a csapatunkhoz tartozó- turista végül agyonkövezett a szemünk láttára. Erről ez a - borzalmas - film jutott eszembe. A vadvirágok azért szépek voltak.
• Tegnap Nattyval egy gyors mexikói ebéddel megemlékeztünk a Cinco de Mayo ünnepről is.

Néhány kép a kirándulásról: